"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket." - Nicole Wise
- az én egyik legkedvesebb emlékem gyerekkoromból van... minden karácsonykor szenteste a templomban verset mondtunk, megkaptuk a várva várt csomagocskákat, s onnan családostól, s a tőszomszédban lakó első unokatestvéremmel (5 nap korkülönbség van csak köztünk) és családjával mindig először felmentünk Mamáékhoz, édesanyám szüleihez kántálni. Ott bontottuk ki a templomi csomagot, amiben minden évben volt alma, dió, és mézeskalács, egyéb változó apróságok között. Onnan Juliska ángyóékhoz és dédihez mentünk kántálni, de ide már csak a gyerekek. Azóta ángyóék, dédi és tata sem él már... de az emlék igen, minden karácsonykor :)
- a másik emlék pedig Mamimhoz fűződik... ő édesapám kamaszkora óta özvegy volt és egyedül élt, azaz mégsem egyedül, hiszen itt voltunk az udvaron mi is... s Mami mindig valamit kézimunkázott... tudott kötni, horgolni, hímezni, neccolni... minden karácsonykor mindenki kapott kézzel készített gyapjú zoknit meg mi gyerekek kesztyűt is, hogy a nagy szánkózásban és hóemberépítésben le ne fagyjunk... s egy évben Mami angyalt is készített... azóta eltűnt, valószínüleg eljátszodtuk... pedig hogy szeretném, ha meglenne... gépvarró cérna műanyag kúpjára anyagból ruhát varrt, a feje nem emlékszem miből volt, de szép szőke angyalhaja volt (mint nekem, amint Mami mindig mondta :) - Aranyhajú kislány, áldjon meg az Isten!) , szárnyai pedig ezüstszállal voltak végigfuttatva... sok évig ez díszítette a karácsonyfánk csúcsát... emlékszem, gyerekként sokszor megpróbáltam reprodukálni az angyalt, de persze sosem sikerült...
Köszönöm ezeket az emlékeket!
Vannak-e nektek ilyenek? megoszthatjátok velem, meg mással is... olyan jólesik emlékezni... amikor velük együtt már nem lehet, akkor róluk...
4 comments:
Érzések, képek, illatok idéződtek fel bennem...KÖSZÖNÖM ♥!
Holnap is jövök :)
Olyan jó volt olvasni a soraidat...♥!
Milyen szép emlékeid vannak a karácsonyról! Én is köszönöm, hogy megosztottad velünk...
Sajnálom, hogy a kántálás már nem szokás nálunk...pedig milyen gyönyörű lehetett...!!!
Én most nem merek emlékezni,mert akkor nem tudom abbahagyni a sírást....Inkább előrenézek most.Azt a régit nem tudom már elővarázsolni.:(
A kántálást irigylem....
tegnap voltam egy zenés áhítaton, ott volt betlehemes.Olyan jó lenne újra! Nagyon hiányzik az ünnepből!
Én is köszönöm, hogy "nyilvánosan" emlékezel. Olyan jó volt olvasni! :)
Post a Comment