vers

Innen

Jégvilágom

Lábam alatt

pattant

szikrázott a jég

gondolatban feléd

dermedt kis tócsa

tükörüvege

kacéran csalt

lépjek most bele

roppant

s

szétfutott egy

apró hasadás

pillanat

elmúlt hát
a

felfénylő varázs

törékeny létünkre

mondd csak ki

vigyáz

ki visz

ki vezet

tört utakon át

hol hullik vissza ránk

régi vágyvilág

dermedt ablakom

jégvirágait

körmömmel

könnyel

vérig törölgetem

fagyok

szavak

ne üssenek

rést
didergő hitemen.