Kimegy a temetőre, s az erdőre... ahol még senki se járt a nagy hó óta... csak az ő lábnyomai látszanak...
Hóvirágot visz Mamijának...Mami annyiszor mesélte, hogy annak idején, mikor kórházban volt sérvvel műtve, én letakartam befőttes üveggel a hóvirágtöveket, hogy hamarabb kinyíljanak, s a hóvirágokat bevittem neki a kórházba... van annak kb. 20 éve már... Mami, most is viszek neked hóvirágot, remélem látod... :)
Indulás előtt, s még tegnap is Ákos dalát dúdolgattam... ''...félni nem szabad, amíg csak élsz... a télre várni kell... a télre várni kell, hogy hóval fedjen el, és ne ébresszen fel örök álmunkból...'' - Mamim nagyon szépen megélte ezt, tudott várni, és most már nem ébreszti fel sem tél, sem nyár, örök álma van, és én tudom, hogy nyugodt ez az álom...:)Mivel nagyon korán mentem, érintetlenségében láttam az erdőt, ami a temető fölött van..
azaz szinte érintetlenül... legalább 9 őzikét láttam :)
Önarckép az erdőben
Bogyók
Csináltam angyalkát is... s aztán jöttem hazafelé:)
Ajándék volt ez a reggel!
4 comments:
Neked a reggel, nekem pedig a bejegyzésed volt ajándék! Annyira tiszta és léleksimogató, mint a frissen esett hó...Köszönöm.
Irigyellek, hogy ilyen bátor vagy, egyedül átmész az erdőn (gyáva nyúl vagyok, mindentől félek:-); őzikéket látsz (csak a vadasparkban láttam eddig); friss hóban mész (a városban csak a latyak van); ismersz hóvirágkikeltő technikákat (nálam még a kaktusz is elpusztul:-P). Köszönöm ezt a bejegyzést!
Valóban értékes dolgokat leltél! Megérte korán kelni :o)!
Ahogy leírtad, körülírtas, kicsit én is ott voltam...
Post a Comment